Egy kapcsolatban nem árt figyelni a másik örömére, ha hosszú házasságra vágyunk. Sajnos nagyon sok önző ember csak a magam örömét figyelni…
Tizenkilenc éve házasságban élek, két nagyfiúnk van a férjemmel. Békésen, csendben élünk, de az elmúlt hónapokban űr keletkezett a szívemben. Elkezdett hiányozni valami, valami, ami életet és erőt ad. Elkezdtem vágyódni. Érintésekre, heves érzelmekre, gyermeki bolondságra, szerelemre, lángolásra.
A férjembe soha nem voltam szerelmes, de sok évvel ezelőtt azért választottam őt, mert biztonságot adott, és nagyon jó volt hozzám. Ő volt a második férfi az életemben. Egy szavam nem lehet rá, igazán jó ember ő, tisztelem és szeretem, de mégis ott feszít belül ez a nagy vágyódás.
A férjemmel soha nem volt jó a szex. A tizenkilenc év alatt soha nem tapasztaltam a szexuális csúcsot. Neki ez soha nem tűnt fel, talán ő maga sem tudja, hogy milyen az, amikor a nőnek jó. Mindig tisztelettel, szeretettel érint meg, csendben csinálja, aztán amikor neki már jó volt, befordul aludni. Az én örömömről valahogy soha nem esett szó. Eleinte nagyon rosszul éreztem emiatt magam, mert sokszor fellobbant bennem a bizsergés, voltak pillanatok az együttléteinkben, amikor elkezdett nekem is jó lenni, de aztán mindig hamar vége szakadt, aztán a vágy is elég gyorsan kialudt. Megszoktam, hogy ez így működik. Aztán ugye jöttek a gyerekek, beleőszültem, annyi lett a tennivaló. Így ment ez, és így megy ez most is.
Beküldő: Iza
Nem indulhatunk ki abból, hogy csak egy típusú ember létezik,az, aki meg meri mondani, ha meg tudta volna tenni, ennyi év alatt már sok alkalma lett volna rá.
S ezért ne felejtsük el a statisztikai adatokat sem, a női kielégítetlenség sok esetben a férfi hibája.( nem biztos, hogy fizikai ) Beszélgetés ide vagy oda. A bezárt füleket néha nehéz kinyitni:)
Mindent megkell beszélni ,egy házaságban nemlehetnek tabu témák!
Hiszem hogy mindent meg lehet és kell is beszélni egymásal.Mi 7 év után küzdöttük le ugyanezt a hiányt…nehéz volt nagyon de nem csaphatjuk be egyást és magunkat sem 🙂
A legegyszerűbb módja vitathatatlan, ha bevalljuk a párunknak. De! A nők másképp működnek, a béke, nyugalom megtartása érdekében bármire képesek. Igen, értsd úgy, ahogy leírtam:bármire. Nem azért mert nem fontos az orgazmus az életükben, nem is ezért, mert önfeláldozóknak kell lennünk a szabályok értelmében. Hanem, mert egyszerűen nők. Ránk ragadt az évszázadok alatt. Viszont senki nem mondhatja, írhatja elő , hogy ennek így kell maradni. Dönteni kell vagy vele, vagy nélküli, de kihagyni nem szabad ennek az érzésnek a megismerését, az legyen egy jövőkép. S nagyon-nagyon tetszik, ha egy férfi elmondja neked, hogy te tetted tönkre mindkettőtök életét, ebből kiindulva szívesen nézegetném annak a férjnek az arcát, akivel nyíltan közli a felesége, hogy, drágám, ma is csak azt hoztad, mint már 19 éve. Talán ma mással, és holnap … veled…történik meg.
Szóval gratulálok 2 ember életét tetted tönkre az önzéseddel. Miért nem jelezted neki, ha szeret megpróbálja máshogy ha nem akkor lépj le. De így magadat és a párodat is átverted. Szerinted neki nem lett volna jobb egy olyan feleséggel aki valóban élvezi?
Ó, hát ha egyébként figyelmes az úr, remélhetőleg sosem késő szóba hozni..! Szurkolok!
Én szerelmes voltam a férjembe, most is szeretem, de a féltékenységével, amire szerintem soha nem adtam okot,tönkre tette a házaséletünket. A legintimebb pillanatban is féltékenykedett.Nehéz, nagyon nehéz igy élni.Ha hasonló cipőben jársz, merj változtatni!
Átérzem ezt a helyzetet.Én 35 évi házasság után sem éreztem soha a gyönyört.Nagyon jó ember volt a férjem,de ezzel valahogy nem törődött.Most már,mivel meghalt csak rossz emlék a házasélet.Aki még tud, javítson rajta!!