A forgalmi dugó kínjai ellen az egyik legjobb ellenszer: az önkielégítés.
Emlékszem, egy teljesen átlagos kedd reggel volt. A kellemes budapesti dugóban araszoltunk a munkahelyre. Körülöttünk mindenütt autók, unott arcú, fáradt sofőrök, akik telefonáltak, orrot túrtak, sminkeltek vagy egyszerűen csak bambultak maguk elé, gondolatiak messze sodorták őket.
Épp ezekbe az arcokba merültem el, amikor Misi két lábam közé fúrta kezeit, szoknyám alatt hamar utat tört magának a bugyimhoz, majd finoman kitapogatta a puncimat. Cinkosan rám kacsintott, és egy pillantással a tudtomra adta, hogy ő ezt bizony nem fogja abbahagyni.
Először megdöbbentem, zavarba jöttem, és persze az volt az első gondolatom, hogy meglátnak minket – de a következő pillanatban fejbe vágott a kémia, finoman szédülni kezdtem, és már én szorítottam kezeit az ölemhez. A fejemet oldalra hajtottam, hogy mások ne láthassák az arcomat, a hajam az arcomba omlott – és egyre szaporábban lélegeztem.
Misi ujjai egyre gyorsabban, erősebben köröztek a csiklóm körül, kezeimmel az ülést és az ajtó kapaszkodóját szorítottam, és egyre inkább nem voltam ura mozdulataimnak, a hangerőnek.
A forgalom aztán hirtelen beindult, Misinek váltania kellett, így én folytattam. Lábaimmal toltam előre a padlót, fejemmel Misi nyakába borultam, és alig pár másodpercen belül elszálltam. Misi vállára borultam, a fülét nyalogattam, majd nagyot nevettem: még soha nem végeztem önkielégítést dugóban.
Beküldő: Leila
Ha van a tarsolyodban egy történet, amit szívesen megosztanál az olvasókkal, küldd el nekünk az admin@kettoslatas.hu címre!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: