Hárman az ágyban: én, a nőm és a kutya

Az édes hármas akár jól is elsülhet és fellendítheti a kapcsolatot. De mi van ha a harmadik akit az ágyba enged egy pár történetesen négylábú?

Fájdalmasan lett vége egy kapcsolatomnak tavaly, el sem hinném, hogy van ilyen, ha nem velem történik meg. A szakítás okozója ugyanis egy kutya volt.

Megismertem Marcsit, akiben végre több év kudarc után társra leltem. Szeretett és szerettem, megbecsülést kaptam és adtam cserébe. Minden szép volt egy darabig, de aztán felütötte a fejét az ellenség egy kutya személyében. Sajnos Marcsi kutyát kapott ajándékba a szüleitől, akik nem engedték, hogy gyerekként otthon állatot tartson. De ide, az ő lakásába már vettek egyet – vesztemre.

Zsebinek hívták a kis mocskot, az ádáz ellenséget. Először csak a lakás egy részét foglalta el, szőrözött és nyálazott össze mindent amit elért gyakorlatilag. Vettem szösztelenítő hengert és azon vettem észre magam, hogy tovább készülődök reggelente, mint a csajom. Üzletemberként nem engedhetem meg magamnak, hogy a partnerekkel szőrös, szöszös ruhában találkozzak. Nem fér bele és kész. Rengetegszer kértem, könyörögtem, de semmi haszna nem volt a segélykiáltásaimnak.

Eltelt pár hónap és éppen kezdtem volna örülni annak, hogy nem csinálja tele az egész lakást a dög, amikor váratlan dolog történt. Zsebi felérte az ágyat és először kínkeserves, majd később könnyed mozdulattal vetette fel magát a hálószobában az ágyra. Amikor megláttam, azonnal kizavartam a francba a szobából, de ekkor találtam magam szemben először az oroszlánnal, a kutyáját gyermekeként védő Marcsival, aki kikérte magának, hogy milyen hangon beszélek az ő kedvencével és napokra beverte a durcát, valamint kiköltözött a nappaliba és összebújva aludt a szőrössel. A második nap este odamentem hozzá és próbáltam elmagyarázni, hogy ha engem akar azzal büntetni, hogy nem alszik velem és megsértődve elvonul, azzal nagyon mellé nyúlt. Nem csaltam meg sosem, de pina megvonással büntetni egy férfit nem túl jó ötlet, főleg ha az az aktívabb fajta, mint amilyen én is vagyok.

Innentől kezdve sarokba voltam szorítva, mert ha rászóltam Zsebire, hogy takarodjon le az ágyról akkor jött a hiszti, ha nem, akkor meg a lábunknál aludt az ágyban – egy darabig. Ugyanis lett ennél még rosszabb is.

Egyik hétvégén arra ébredtem, hogy amikor átfordultam az ágyon, hogy Marcsihoz bújjak, Zsebit öleltem át. Befeküdt kettőnk közé. Ekkor gurult el nálam a gyógyszer és kivágtam a szobából és becsuktam az ajtót. Ezt Marcsi észre sem vette mert aludt, de ettől kezdve jött a sírós vinnyogás az ajtónál és az ajtókaparás. Marcsi felébredt és meglátta, hogy ki van zárva a dög. Felugrott és egy “köcsög!”-öt hátra dobva beengedte a szobába. Persze a kutya fel az ágyra újra.

Na ekkor keltem fel én, és pár napra elmentem otthonról. Próbáltam indulatok nélkül, tiszta fejjel átgondolni, mit tehetnék én, mit tehetne Marcsi azért, hogy mindkettőnk számára élhető és elfogadható keretek között mozogjon ez a kutya kérdés.

Nem sikerült megoldást találnom, így bedobtam azt, amit nem kellett volna. Vagy a kutya megy, vagy én. És oly könnyedén mondott el rólam az imádott nő, a szerelmem, hogy azt azóta sem tudtam feldogozni.

Beküldő: Pali