A férfinak nem sok kell, hogy elveszítse az eszét és csak egy dologra tudjon koncentrálni. Persze ehhez kell egy nő is, aki kiváltja ezt belőle…
A vér sajátossága, hogy viszonylag sokáig el tud lappangani az erekben, halkan téve a dolgát. Aztán egyszer csak jön valami, vagy valaki, akitől újra zubogni kezd, és támadást indít az agy ellen. Ilyenkor a farok az, ami jól jár.
Nem tudom, mitől dobtam nagyobb hátast, amikor belépett az irodámba. A kerek, feszes fenekétől vajon abban a nadrágban, vagy a pillantásától, ahogy a fekete haja alól felnézett? Láttam én már szép nőt az életemben eleget, meg is volt jó pár közülük, de egy ideje már nem voltam olyan farok vezérelt, mint egykor. Sőt, azt gondoltam, ez a topic részemről le is zárult azzal, hogy betöltöttem a negyvenet. Nyugodt, konszolidált élet, az való már nekem – hittem naivan. Innen nézve logikus, hogy sokkot kaptam attól, Kata milyen hatással van rám.
Ajánlásra jött hozzám, hogy a válóperében ügyvédként tevékenykedjek. A legelső megbeszélésünk után ha keresztre feszítenek, akkor sem tudtam volna visszaidézni egyetlen mondatát sem. Ugyanis úgy zúgott a vér a fülemben, hogy nem hallottam mást. A szemgolyómat majdnem beleejtettem a dekoltázsába, az elköszönéskor meg nem mertem átmenni az asztal túloldalára, nehogy kiszúrja az álló farkamat. Elöntötte az agyamat a tesztoszteron, becsülettel. Egész nap róla fantáziáltam, még otthon is, a puha, meleg asszony mellett. Hiába igyekeztem elhessegetni magamtól a gondolatokat olyan földi érvekkel, hogy ügyféllel nem kefélünk, meg szeretem a feleségem. A képek jöttek, hosszú tömött sorban, váltogatták egymást az agyamban, a retinám mögött. Azt hittem, reggelre kialszom, de pont ellenkezőleg sikeredett: pirkadatra annak a kerek fenéknek a látványa beleégett az agyamba.
Számoltam a napokat, hogy mikor látom legközelebb. A második megbeszélésünkkor talán még jobban megütött, mint először. Már tudtam figyelni az erotikus hangjára, már észrevettem, hogy a nézése mellett a mozdulatai ejthettek rabul. A nőknek van valami különleges csápjuk, amivel kapásból levágják a dugási szándékot, Kata is kiszúrta, hogy enyhén fogalmazva is hatással van rám. Megkért, hogy vigyem el egy darabon, ha nem teher – hát persze, hogy örömmel ültettem a kocsimba. Mielőtt kiszállt volna, megfogta a combomat, úgy köszönte meg a fuvart. Én pedig ezt egyértelmű igennek vettem. A csuklójánál fogva húztam magamhoz, szinte haraptam a száját, úgy csókoltam. Nem bírtunk megállni. Felmentem a lakására. Már a liftben téptük egymásról a ruhát, nem foglalkoztunk vele, hogy a gangon sasoló nénikék mit szólnak. A szoba vastag szőnyegénél tovább nem is jutottunk. Olyan vágyat váltott ki belőlem, amiről azt hittem, már rég nincs meg, mert otthon az utóbbi időben csak a kötelezőt tudtam hozni nagy nehezen. Most a farkam kemény volt, mint a fagyott kutya lába. Nem tudtam Katával betelni. Fogalmam sincs, mennyi ideig szexeltünk, de sokáig – újra és újra a végtelenségig felhúzott azzal, ahogy élvezett. Rég éreztem már ekkora ősrobbanást, mint akkor és rég éreztem magam újra ennyire férfinak.
Őrült hónapok következtek, a legelképesztőbb helyzetekkel. A tárgyalások után rendszeresen hazavittem, ilyenkor előfordult, hogy a kocsiban hajolt az ölembe és a dugóban araszolva kényeztetett. Máskor a bíróság mosdójában estünk egymásnak, a vécédeszkára támaszkodva, vagy az irodámban feküdt fel az asztalra. Szerette volna teljesíteni minden titkos vágyam, kihívást látott benne én pedig hihetetlenül élveztem a helyzetemet. Mindent kipróbáltunk, amit az elmúlt években csak szerettem volna, pedig az előtt sem voltak prűd csajaim. Csak éppen senkivel nem éreztem magam ennyire felszabadultnak és oldottnak, mint Katával. Otthon viszont képtelen lettem mindenre. Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni az asszonnyal, pedig igény lett volna rá. Még úgy sem, hogy közben Katáról fantáziáltam. A fél haton ugyan túljutottunk, de ott megállt a tudomány. És közben a fene megevett azért, hogy újra Katát ölelhessem. Teljesen megbolondított. Nem tudom, hogy voltak-e érzelmek a kapcsolatunkban, vagy csak a vegytiszta kémia volt ennyire erős, de azt hiszem, inkább csak az utóbbi irányította a dolgokat. De az jól.
A válóper lezárulta után Kata eltűnt az életemből. Többé nem keresett, én pedig tudomásul vettem a döntését. Néha még ma is eszembe jut az érintése, az illata – ilyenkor kis időre újra csődör lesz belőlem. De azóta nem volt más nő, aki ugyanazt ki tudta volna belőlem váltani, mint ő. A puha, meleg asszony mellett még elég sokszor álmodom vele.
Beküldő: Sanya
Ha neked is van egy jó sztorid, amit megosztanál, küldd el az admin@kettoslatas.hu címre!
🙂