Kérdés: vajon miért olyan nehéz szembesíteni a másikat azzal, hogy nem akarunk tőle semmit? Olvasónk kiborulását olvashatjátok.
Egyszerűen nem értem, miért nem lehet azt mondani, hogy “bocs, mégsem akarok tőled semmit”.
Ez az a mondat, ami egyszerűen hiányzik a férfiak szótárából. Pedig sokkal könnyebb lenne, ha kimondanák, a nőknek ugyanis van egy olyan tulajdonságuk, hogy agyalnak. Agyalnak azon, hogy vajon miért nem ad életjelet a pár napja még lelkes hősszerelmes lovag. Vagy ha ad, miért olyan langyosakat, mint az egyhetes lábvíz, a jövőre vonatkozó konkrétumok nélkül. Miért közli, hogy miért nem ér rá – ahelyett, hogy azt közölné, egyáltalán, soha nem ér rá és nem is akar. Pont.
Első körben ott az önvád. Hogy mi nők, mit rontottunk el, mit mondtunk, tettünk rosszul, amivel elriasztottuk a férfit. (Önmagunkat adtuk, ha nem tetszik, ez van…) Az is felmerül, hogy talán megváltozott a szitu, és bekerült/visszatért valaki a képbe, a pasi pedig nem akar még dönteni, és lebegteti a folytatást. Bármi is legyen a helyzet, az úgy korrekt, ha tudunk róla. És nem várunk, nem agyalunk még napokon, heteken át. Az őszinteség csak egy rövid ideig fáj, a bizonytalanság viszont megalázó és megmérgezi a legszebb emlékeket is. A lassú, de biztos felszívódást egyfajta tiszteletlenségnek éljük meg.
Attól nem kell félni, hogy nem bírunk szembesülni a tényekkel, és összetörik a kis lelkünk. Előbb-utóbb úgyis rájövünk, hogy ennyi volt, de nem lenne egyszerűbb ezt kommunikálni? Attól sem kell félni, hogy nem tudtok levakarni minket, és kétségbeesve küzdünk a semmiért – ezt a hibát már tiniként elkövettük, de azóta öntudatra ébredtünk.
A lényeg, hogy nem szeretünk tartalékosok lenni, akiknek a kispadon kell ülni, amíg kiderül, mi a helyzet valójában. Megérdemeljük és elvárjuk az őszinteséget, ami nemcsak a párkapcsolat, hanem minden más működő kapcsolat alapja.
Beküldő: Hajni
Ha neked is van egy jó sztorid, küldd el nekünk az admin@kettoslatas.hu címre!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: