1.0KettősLátás.huhttps://kettoslatas.cafeblog.huKettős Látáshttps://kettoslatas.cafeblog.hu/author/kettoslatas-hugmail-com/Az ember nem jár mindennap hotelba, az ismeretlen vendég szerepébe belecsúszni néha elég izgató. <a href="https://kettoslatas.cafeblog.hu/files/2014/09/hotel.jpg"><img class="alignnone size-full wp-image-124" src="https://kettoslatas.cafeblog.hu/files/2014/09/hotel.jpg" alt="hotel" width="600" height="407" /></a> <!--more--> Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért, de imádok hotelben aludni. Szeretem a friss, steril szobákat, a kényelmes matracokat, a puha párnákat, a kis tubusokat a fürdőben, a zuhanyzósapkát, a drága minibárt, az óriás fürdőkádakat, a szép kilátást, a soknemzetiségű tévéadókat. Imádok kilépni a megszokott és biztonságot adó otthoni légkörből az újba, az idegenbe. Nálam ez olyannyira beakadt, hogy volt egy időszak, amikor átjártam a barátaimhoz aludni (mindig máshoz), csak hogy egy picit megtörjem a heti rutint. Ennek fényben talál érzékelhető, hogy mekkora élmény számomra egy hotelszoba. A hotelszoba, ahova idegenként teszi be a lábát az ember, ahol nem ismerik, ahol szerepeket játszhat, ahol lehet hivatalos vagy kacér, őrült vagy hisztérikus – tökmindegy, azt mutat magáról, amit csak akar. Holnap már más foglalja el ugyanazt a szobát, jön egy újabb vendég, egy újabb sorszám – mindenki elfelejt mindenkit. Jó játék. Ebbe csöppentem bele a hétvégén. A pasim gondolt egyet és megkérdezte, hogy mi lenne, ha aznap este már nem vezetnénk le a szállásig vezető 50 km-t, hanem kiveszünk egy hotelszobát és csak reggel indulnánk tovább. Azonnal tágra nyíltak a szemeim, leplezni sem tudtam volna a lelkesedésem, támogattam az ötletet. Ittunk egy-egy pohár bort, ő pedig elindult a recepció felé. Egy fiatal fiú állt vele szemben, aki szomorú szemekkel közölte, hogy nincs üres szobájuk. Sebestyén nem csüggedt, rákacsintott a fiúra, hátranézett, rám mutatott, majd újra közölte, hogy neki mindenképp kell egy szoba. A recepciós értett a szóból, cinkosan átcsúsztatott egy kulcsot. Sebestyén kihúzta magát, és elindult az ő kis kurvája felé, hogy a 132-es szobában átvaduljon vele egy éjszakát. Nem fogtuk vissza magunkat, az ismeretlen vendég szerepébe bújtunk, akik hangosan és vadul szeretik a szexet – tekintet nélkül arra, hogy ki hallja, látja. Felszabadultak voltunk, őrültek és szemtelenül szerelmesek. Ennyit tesz egy hotelszoba. <em>Beküldő: Csibe</em>richhttps://kettoslatas.cafeblog.hu/files/2014/09/hotel-150x150.jpg150150