“Nem egy vízszerelő a nők álma”

A párválasztást nem lehet elkapkodni. Jól meg kell gondolni, mi az, amihez ragaszkodunk, és mi az, amiből hajlandóak vagyunk engedni akár, hogy boldog kapcsolatban élhessünk.

Egy vidéki városban élő asztalos vagyok. Nem volt pénze a szüleimnek, hogy 25 éves koromig taníttassanak, így a szakma megszerzése után várt az élet és a munka vakulásig. Tizenöt év nélkülözéssel meglett a saját kis takaros házam, HITEL nélkül, egy idősebb, de KIFIZETETT autóm is állt a garázsban. Nem sokat járhattam a bulizni, szórni a pénzt sem kedvem, sem lehetőségem nem volt a húszas éveimben. Sajnos egyik világsztár sem örökölhette az arcvonásaimat, így a férfiideál nem a képmásomra lett megteremtve. Nem vagyok csúnya, de nem lesz nedves a nők bugyija, amikor meglátnak, maradjunk ennyiben.

Próbáltam magam mellé sokáig tartós kapcsolatot találni egy tisztességes, jóravaló lány személyében, és udvaroltam a magam visszafogott, de tisztességes módján. Sajnos hamar rá kellett jönnöm, hogy nem egy vízszerelő a nők álma, aki minden forintért megdolgozik és becsülettel keresi a kenyerét. A nők többsége úgy váltott stílust, amikor megtudta, mit dolgozom, mintha valamilyen fertőző betegségben szenvednék. Szinte senki sem volt kíváncsi arra, ki vagyok én valójában, milyen belső értékekkel rendelkezem attól függetlenül, hogy nem fél évi minimálbért hordtam magamon ruha gyanánt. Senki nem jutott el odáig a tájékozódásban, hogy  életemben nem vettem fel hitelt, de ennek ellenére megteremtettem magamnak azt a környezetet, amit otthonomnak hívok és amit annak is érzek. Nálam is van medence a kertben, az egyik munkatársammal építettem gondos munkával. Persze ez nem ellenáramú, feszített víztükrű medenceházba rejtett sportuszoda, de nekem és a barátaimnak feledhetetlen perceket, hétvégéket okozott a közös bográcsozós-fürdős-bulizós együttlét.

Nem tartozom senkinek, nyugodtan alszom és a magam ura vagyok. Jól megy a vállalkozásom és van holtidő is, mert télen az emberek nem nagyon dolgoztatnak és van idő pihenni, feltöltődni és élvezni az otthon melegét. De sajnos mindezt egyedül teszem, nincs kivel megosztanom azt a sok mindent, amit megteremtettem, nincsen aki elfogadna engem olyannak amilyen vagyok.

Csak egy fajta van, aki nálam landol rendszerint. A megkeseredett, kapcsolatban kiégett, csalódott, felpofozott, kivágott nő. A “sebzett vad”‘, ahogyan legjobb barátom hívja ezt a típust. Arra jó vagyok, hogy sírjanak a vállamon, hogy kiöntsék a lelküket, és hogy tudtukon kívül fellobbantsák bennem a reményt, amikor esküdöznek, hogy nekik nem kell semmi és nem számít semmi, csak egy normális pasi kellene. De én ilyenre nem lőnék sosem, mert nem az irántam érzett vonzalom, hanem a megtört helyzetben való együttérzés lenne az, ami hozzám terelné az ilyet.

Inkább egyedül vagyok és örülök annak, hogy a barátaim nem azzal foglalkoznak, hogy vízszerelő vagyok. Nekik csak Jani vagyok, a jó barát, akiben sosem kell csalódniuk.

Beküldő: Jani

Ha neked is van egy jó sztorid, amit megosztanál, küldd el az admin@kettoslatas.hu címre!